A kamionozás mint mesterség (vagy akár életforma) irányába sokan sok helyről érdeklődnek, akár fiatal, akár idősebb munkát vállalni készülő emberek. Egyesek azért mert belekezdenének valami újba, másoknak már a gyerekszobájában is sok tengelyes gépek poszterei lógtak a falon ezért már az első állásukat így képzelik el, megint mások pedig a nyugodt öregkor előtt csinálnának még valamit amivel pénzt lehet keresni. Ez a lista persze a végtelenségig folytatható lenne, egy valami azonban közös ezekben az emberekben:

A blog címe nem enyhe utalás arra, hogy jelen sorok szerzője a blog létrehozásakor éppen ebben a stádiumban van. Kezdő. Sőt, kamionosnak egyelőre még csak nem is kamionos, de mindenféleképpen abba az irányba halad. Ebben a szakaszban az információéhség szinte kielégíthetetlen, ezer és ezer kérdés merül fel az emberben: Merre induljak? Hol kezdjem? Mennyibe fog kerülni a jogsi? Meddig fog tartani mire meglesz? Hol tudok elhelyezkedni? Mennyit lehet keresni? Mire kell vigyázzak? ... és a sor hosszan folytatódik. Mivel szerencsére egyre több és minőségibb információ érhető el magyar nyelven is a témában, ezért az általam talált és jónak, hasznosnak ítélt forrásokat is meg fogom osztani, de a blogom alapvetően a személyes élményeimet, viszontagságaimat hivatott bemutatni egészen a kezdetektől. Reményeim szerint így gyakorlatilag "élőben", az éppen aktuális életszakaszt mutathatom be Nektek.

Nem sokkal a 29. születésnapom után jött az elhatározás, hogy az eddigi karrieremet, életemet valamilyen módon szeretném megváltoztatni. Talán sokatoknak ismerős lehet az érzés amikor lappang valami a hétköznapok szürke hátterében. Valami amit eleinte nem tudtok megfogni, megnevezni, de már-már ösztönösen érzitek, hogy ott van, hogy kellemetlen. Hónapról hónapra, hétről hétre erősödik, zavar, piszkál. Valami nincs rendben... valami nem jó. Nem érzem jól magam. Tennem kéne valamit. Bármit. Változtatni, újat tanulni, elköltözni, létrehozni....bármit, csak haladjunk valamerre. Nos ez az érzés uralkodott el rajtam is az elmúlt időben. Mozdulni, elindulni, célt találni.

Egy nemzetközi üzleti főiskolán végeztem közgazdászként pénzügy és emellett marketing szakirányon is. Szakmai gyakornokként megfordultam országunk jegybankjában, illetve igyekeztem kivenni a részemet a családi vállalkozásból is. Diplomaszerzésemet követően belevetettem magam a sokak által ismert és ezért talán gyűlölt álláskeresésbe, amely hosszú ideig semmilyen eredménnyel nem kecsegtetett. Végül lehetőség adódott, hogy az országot szolgálhassam, amelyre nagy lelkesedéssel és azonnal reagáltam, így kormánytisztviselő lett belőlem az egyik legnagyobb minisztériumban. Évek óta dolgozom ott, sajnos egyre fogyó lelkesedéssel és egyre szürkébb, lelket mérgező világképpel. A kezdeti világmegváltó hangulat, a hazafias, büszke de nem nagyképű hozzáállás a közigazgatási szubkultúra rétegeinek megismerése után fokozatosan elhalványult. Az okokkal, tapasztalatokkal és összefüggésekkel egy teljes blogot meg lehetne tölteni, de erre nem fog sor kerülni a részemről. Maradjunk a leegyszerűsített valóságnál: Mehetnékem van :)

Kérdezhetnétek (mint ahogy barátaim, szüleim is kérdezték), hogy miért dobok félre akkor mindent, miért kezdek bele egy radikálisan más szakmába, életvitelbe? Miért nem használom a megszerzett tudást, tapasztalatot és lépek tova mondjuk a piaci szférába? A válaszom ismételten: Mehetnékem van. El.

• reggel 8-tól fél 5-ig
• fénymásoló kattogás
• hideg kávé
• urambátyám rendszer
• semmitmondás
• igazságtalanság
• képmutatás

Nem, ez nem a munkahelyem felsorolás szerű jellemzése. Ezek címszavak amik beugranak ha a hazai irodista életre gondolok. Persze, persze tudom... az utolsó négy szót akár bármilyen munkahelyre alkalmazhatnánk, de maradjunk annyiban, hogy valami teljesen új, valami egészen más irányba, kalandba, lehetőségbe kívántam elmozdulni és itt kerül képbe az én bátyám...

A bátyám aki a családi vállalkozásunk megszűnése után kényszerpályára állt és kereste a helyét a szakmájában. Mondjuk úgy, hogy nem találta, így baráti ötlettől vezérelve lépett a kamionos élet felé vezető ösvényre. Immáron évek óta nemzetközi gyűjtőfuvarozást végez Magyarország - Nagy-Britannia viszonylatban. Eddig két alkalommal is csatlakoztam hozzá utasként, mert autómániás, a vezetést szenvedélyesen űző emberként nagyon szerettem volna látni a 40 tonnások világát. Megfogott. Elkapott a "fíling", éreztem, sőt inkább tudtam, hogy ez az amit mindenféleképpen csinálni szeretnék. Láttam és érzékeltem a kevésbé romantikus "másik oldalát" is ennek az életmódnak, de mindezek ellenére a szabadságérzés, a külföldi munkavégzés hangulata (elköltözés nélkül) és főleg a szerelvény irányításának a lehetősége elhomályosította a kételyeimet. Ezt szeretném csinálni.

Hát minden így kezdődött...

 A megfelelő autósiskola kiválasztása és a bejelentkezés feltételei!